EU digitális termékútlevél: nyilvántartás, QR-kódok és idővonalak

Az EU digitális termékútlevél-nyilvántartása már működik: Amit a gyártóknak tudniuk kell

Az Európai Bizottság működőképessé tette az uniós digitális termékútlevél-nyilvántartást, ami jelentős lépés a digitális termékútlevél-keretrendszer végrehajtása felé.

A nyilvántartás 2026. július 20-án kezdte meg működését. Ez biztosítja azt a központi uniós infrastruktúrát, amelyen keresztül a gazdasági szereplők digitális termékútleveleket regisztrálhatnak az alkalmazandó uniós jogszabályok hatálya alá tartozó termékekre vonatkozóan.

Ez a fejlemény nem jelenti azt, hogy minden, az EU piacára hozott terméknek azonnal rendelkeznie kell digitális termékútlevéllel. Azt sem jelenti, hogy a vállalkozásoknak regisztrálniuk kell minden önkéntes QR-kódot, fenntarthatósági oldalt vagy termékinformációs adatbázist, amelyet jelenleg használnak.

A jogi kötelezettség fokozatosan alkalmazandó. Egy terméknek digitális termékútlevéllel kell rendelkeznie, és regisztrálni kell, ha a vonatkozó termékspecifikus felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy más alkalmazandó uniós jogszabály ezt előírja.

A vállalkozásoknak mindazonáltal most már meg kell érteniük a rendszert. A nyilvántartás működik, a műszaki szabványok bevezetése folyamatban van, és az első kötelező digitális termékútlevelek bizonyos akkumulátorokra 2027. február 18-tól lesznek érvényesek.

Ez a cikk a következőket ismerteti:

• mi az a digitális termékútlevél;
• mit csinál a DPP nyilvántartása;
• miben különbözik a regisztráció a QR-kód létrehozásától;
• mely vállalkozások lehetnek felelősek;
• milyen információkat fognak regisztrálni;
• hogyan fogják a vám- és piacfelügyeleti hatóságok használni a rendszert;
• mely termékcsoportokat várhatóan lefedi a szabályozás;
• mikorra várható a követelmények alkalmazása;
• mit kell most tenniük a gyártóknak, importőröknek és más gazdasági szereplőknek.

Mi az a digitális termékútlevél?

A digitális termékútlevél, közismert nevén DPP, egy termékhez, alkatrészhez vagy anyaghoz kapcsolódó digitális dokumentum.

Az Európai Bizottság a DPP-t egy digitális személyazonosító kártyaként írja le, amely hozzáférést biztosít a releváns termékinformációkhoz a termék teljes életciklusa során.

A vonatkozó termékjogszabályoktól függően az útlevél a következőkre vonatkozó információkat tartalmazhat:

• termékazonosítás;
• a gyártó és más felelős gazdasági szereplők;
• anyagok és alkatrészek;
• aggodalomra okot adó anyagok;
• környezeti teljesítmény;
• tartósság;
• javíthatóság;
• karbantartás;
• alkatrészek;
• újrafelhasználás;
• újragyártás;
• újrafeldolgozás;
• biztonságos kezelés;
• szabályozási megfelelés;
• megfelelőségi dokumentáció;
• termékbiztonság;
• termék eredete.

A pontos információk nem lesznek minden termék esetében azonosak. A termékspecifikus követelményeket a fenntartható termékek környezettudatos tervezéséről szóló rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy a DPP-t előíró egyéb uniós jogszabályok határozzák meg.

A DPP célja, hogy megbízható termékinformációkat tegyen elérhetővé szabványosított digitális formátumban a különböző felhasználók számára, beleértve a következőket:

• fogyasztók;
• gyártók;
• importőrök;
• forgalmazók;
• meghatalmazott képviselők;
• javítók;
• felújítók;
• újragyártók;
• újrahasznosítók;
• vámhatóságok;
• piacfelügyeleti hatóságok;
• más hatóságok.

Az általános DPP keretrendszer jogalapja a következő: (EU) 2024/1781 rendelet a fenntartható termékek ökotervezésére vonatkozó követelmények keretének létrehozásáról, közismertebb nevén a Fenntartható Termékek Ökotervezéséről szóló rendelete vagy ESPR.

A DPP több, mint egy QR-kód

Gyakori tévhit, hogy a QR-kód termékhez való hozzáadása automatikusan egy megfelelő digitális termékútlevelet hoz létre.

A QR-kód adathordozóként szolgálhat, amely összeköti a fizikai terméket a DPP-jével. A QR-kód azonban csak egy része a rendszernek.

Egy megfelelő DPP keretrendszer több különálló elemet tartalmaz:

1. A fizikai termék

A termék, annak csomagolása vagy a kísérő dokumentáció adathordozót, például QR-kódot tartalmaz.

2. Az adathordozó

Az adathordozó digitális hozzáférést biztosít a vonatkozó útlevélhez.

3. Az egyedi termékazonosító

A terméket, modellt, tételt vagy egyedi tételt a vonatkozó jogszabályok által előírt azonosítási szinttel azonosítják.

4. A digitális termékútlevél

A DPP tartalmazza a szükséges termékinformációkat, vagy ellenőrzött hozzáférést biztosít azokhoz.

5. Az adattároló rendszer

A részletes DPP-információkat a gazdasági szereplő vagy a DPP szolgáltató tárolja.

6. Az EU adatvédelmi felügyelői nyilvántartása

A Nyilvántartás tárolja a vonatkozó azonosítókat, regisztrációs adatokat és a szükséges magas szintű metaadatokat.

7. Az egyedi regisztrációs azonosító

A DPP regisztrációját követően a Nyilvántartó létrehoz egy egyedi regisztrációs azonosítót, amely a regisztrált útlevélhez van társítva.

Egy vállalkozásnak ezért lehet egy termékoldala, amely QR-kódon keresztül érhető el, anélkül, hogy jogilag megfelelő adatfeldolgozó programmal (DPP) rendelkezne.A megfelelőség attól függ, hogy a teljes rendszer megfelel-e az adattartalomra, azonosítókra, hozzáférési jogokra, interoperabilitásra, tárolásra, rendelkezésre állásra és regisztrációra vonatkozó jogi követelményeknek.

Az Európai Bizottság magyarázata szerint a gazdasági szereplő először összegyűjti a jogszabályban előírt termékinformációkat. Ezután létrehozzák és regisztrálják a DPP-t (DPP - adatvédelmi kérelmet), míg a teljes termékinformációkat a gazdasági szereplő vagy a DPP szolgáltatója tárolja. Egy digitális adathordozó, például egy QR-kód, összekapcsolja a fizikai terméket az útlevéllel.

Mi az EU digitális termékútlevél-nyilvántartása?

A DPP nyilvántartás a digitális termékútlevél-rendszert támogató központi uniós adatbázis.

Indexelő szolgáltatásként működik a DPP-k számára az uniós piacon forgalomba hozott termékekkel kapcsolatban.

A nyilvántartás általában nem helyettesíti magát az útlevelet, és rendes körülmények között nem tárolja a termékinformációk teljes körét. Ehelyett a DPP azonosításához, regisztrációjához, megtalálásához és ellenőrzéséhez szükséges információkat tárolja.

Az Európai Bizottság szerint a nyilvántartás a következőket fogja tárolni:

• egyedi termékazonosítók;
• DPP regisztrációs információk;
• szükséges magas szintű metaadatok;
• az alkalmazandó felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy uniós jogszabály által előírt egyéb információk.

Maga a DPP decentralizált architektúrát követ. A részletes termékadatok továbbra is az adott gazdasági szereplő felelőssége alatt állnak. A gazdasági szereplő közvetlenül tárolhatja az információkat, vagy igénybe vehet egy DPP szolgáltatót.

A nyilvántartás ezért egy közös, uniós szintű indexet biztosít, míg a termékinformációk decentralizált rendszerekben tárolhatók.

Miért hozták létre a nyilvántartást?

Egy decentralizált adatvédelmi felügyelő rendszernek megbízható módszerre van szüksége az útlevelek azonosítására és ellenőrzésére az EU-ban.

Központi nyilvántartás nélkül a hatóságok nehézségekbe ütközhetnek a következők meghatározása során:

• érvényesen állították-e ki az útlevelet;
• melyik gazdasági szereplő regisztrálta azt;
• hogy a vonatkozó termékazonosító hiteles-e;
• hol tárolják az útlevéladatokat;
• hogy a behozott terméket regisztrálták-e a vámkezelés előtt;
• hogy egy azonosítót már használtak-e;
• a DPP továbbra is elérhető-e;
• hogy a regisztrációs adatok frissültek-e.

A Nyilvántartás központi viszonyítási pontot biztosít ezekhez a funkciókhoz.

Célja, hogy támogassa:

• következetes DPP regisztráció;
• gazdasági szereplők ellenőrzése;
• megbízható termékazonosítás;
• rendszerek közötti interoperabilitás;
• vámellenőrzések;
• piacfelügyelet;
• hozzáférés-kezelés;
• biztonságos naplózás;
• strukturált adatcsere;
• regisztráció igazolása.

A Nyilvántartás gyakorlati intézkedéseit a következő törvény szabályozza: Bizottsági végrehajtási rendelet a digitális termékútlevél-nyilvántartásról.

Minden DPP-t regisztrálni kell?

Amennyiben egy vonatkozó uniós jogi aktus digitális termékútlevelet ír elő, azt az adott jogszabálynak megfelelően regisztrálni kell a DPP nyilvántartásában.

A regisztráció ezért egy különálló megfelelőségi lépés. A termékinformációk létrehozása és egy QR-kód csatolása önmagában nem elegendő.

A nyilvántartás működőképessé válása azonban nem ró azonnali adatvédelmi kötelezettséget minden termékre.

A kötelező DPP-követelménynek a következőkből kell fakadnia:

• az ESPR keretében elfogadott termékspecifikus, felhatalmazáson alapuló jogi aktus; vagy
• más uniós rendelet vagy jogi aktus, amely közvetlenül előírja a DPP-t.

Amíg a vonatkozó termékjogszabályok nem alkalmazandók, a vállalatok dönthetnek úgy, hogy önkéntes digitális termékinformációs rendszert hoznak létre. Az önkéntes rendszert nem kell automatikusan regisztrálni pusztán azért, mert a nyilvántartás elérhető.

A megkülönböztetés fontos:

Nyilvántartás elérhetősége azt jelenti, hogy az EU infrastruktúrája működőképes.

Jogi alkalmazhatóság azt jelenti, hogy egy adott termékre kötelező érvényű DPP-követelmény vonatkozik.

Az alkalmazandó felhatalmazáson alapuló jogi aktus vagy ágazati jogszabály határozza meg a következőket:

• mely termékek tartoznak a hatálya alá;
• amikor a követelmény elkezdődik;
• kinek kell regisztrálnia az útlevelet;
• a szükséges azonosítási szint;
• a kötelező adatmezők;
• hol kell az adathordozónak megjelennie;
• mely információknak kell nyilvánosnak lenniük;
• mely információkhoz való hozzáférés korlátozható;
• mennyi ideig kell az adatoknak elérhetőnek maradniuk;
• hogy vonatkoznak-e bármilyen mentességek.

Mikor kell kitölteni a regisztrációt?

Ahol kötelező a DPP (Directive Prevention Program), a regisztrációt általában a termék uniós piacon történő forgalomba hozatala előtt el kell végezni.

Az Európai Bizottság kijelenti, hogy az érintett gazdasági szereplőknek a termék forgalomba hozatala előtt regisztrálniuk kell a DPP-t a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően.

Ez a következőkre vonatkozik:

• az EU-ban gyártott termékek; és
• az EU piacára belépő importtermékek.

Importált termékek esetében a vámhatóságok a szabad forgalomba bocsátás előtt ellenőrizhetik a regisztrációt.

Ez azt jelenti, hogy a DPP regisztrációt forgalomba hozatal előtti megfelelési követelményként, nem pedig értékesítés utáni adminisztratív formalitásként kell kezelni.

Hogyan működik a regisztrációs folyamat

A részletes folyamat a termékre vonatkozó jogszabályoktól és a nyilvántartás végleges funkcionalitásától függ, de az Európai Bizottság a következőképpen írja le az általános adatvédelmi felülvizsgálati folyamatot.

1. lépés: Határozza meg, hogy a termék fedezett-e

A gazdasági szereplőnek meg kell állapítania, hogy a termékre vonatkozik-e kötelező DPP-követelmény.

Ez az értékelés a következők azonosítását igényli:

• a termékkategória;
• az alkalmazandó uniós jogszabályok;
• a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus;
• a megfelelési dátum;
• bármely átmeneti rendelkezés;
• bármilyen kizárás vagy mentesség.

A vállalkozásoknak nem szabad feltételezniük, hogy a DPP-követelmény pusztán azért vonatkozik rájuk, mert termékük az ESPR munkaprogramban megnevezett tág ágazatba tartozik.

Például a textíliák kiemelt termékcsoportként való azonosítása önmagában nem határozza meg a végleges adatkövetelményeket, a megfelelési határidőt vagy a hatályt. Ezeket a részleteket a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus fogja meghatározni.

2. lépés: A felelős gazdasági szereplő meghatározása

A vonatkozó jogszabályok határozzák meg, hogy kinek kell kiállítania és regisztrálnia az útlevelet.

Az ellátási lánctól és a jogi kerettől függően a felelős fél lehet:

• az EU-s gyártó;
• a nem EU-s gyártó;
• egy importőr;
• egy meghatalmazott képviselő;
• egy másik, az alkalmazandó jogszabályok alapján kijelölt gazdasági szereplő.

A vállalkozásoknak szerződésben és működésben is meg kell határozniuk a felelősséget.A QR-kódot létrehozó, a weboldalt üzemeltető vagy a termékadatokat szolgáltató fél nem feltétlenül azonos a jogszabályban előírt regisztrációs kötelezettséggel.

3. lépés: Gyűjtse össze a szükséges termékinformációkat

A gazdasági szereplőnek össze kell gyűjtenie az alkalmazandó uniós jogszabályok által előírt információkat.

Ehhez koordinációra lehet szükség a következők között:

• termékfejlesztés;
• beszerzés;
• beszerzés;
• minőségbiztosítás;
• fenntarthatóság;
• szabályozási megfelelés;
• termékbiztonság;
• információs technológia;
• logisztika;
• vám;
• jogi;
• értékesítés utáni támogatás;
• újrahasznosítás és életciklus végi műveletek.

A termékadatokat az ellátási lánc több szintjéről is be kell szerezni. Egy késztermék-gyártó az alapinformációk tekintetében anyagbeszállítókra, alkatrészgyártókra, vizsgálólaboratóriumokra és gyárakra támaszkodhat.

4. lépés: A szükséges azonosító meghatározása

A vonatkozó jogszabályok határozzák meg, hogy milyen szinten kell útlevelet létrehozni.

A lehetséges azonosítási szintek a következők lehetnek:

• termékmodell;
• terméktípus;
• köteg;
• gyártási tétel;
• egyedi tétel;
• összetevő;
• anyag.

Ennek a megkülönböztetésnek jelentős működési következményei vannak.

Egy modell szintű útlevél lehetővé teheti több egység számára, hogy ugyanazt a DPP-t használják. Egy tétel- vagy tételszintű útlevél lényegesen több azonosítót, adatkezelési kapacitást és regisztrációs tevékenységet igényelhet.

A vállalkozásoknak ezért kerülniük kell az egyetlen azonosítási feltételezés köré épülő rendszerek tervezését, mielőtt a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásra kerülne.

5. lépés: A DPP létrehozása

Az útlevelet a szükséges szerkezetben és formátumban kell elkészíteni.

Az információknak az alkalmazandó műszaki szabályoknak megfelelően hozzáférhetőnek, cserélhetőnek és értelmezhetőnek kell lenniük.

Egy fogyasztóknak szánt weboldal a felhasználói élmény részét képezheti, de az alapul szolgáló rendszernek a következőket is támogatnia kell:

• géppel olvasható adatok;
• szabványosított szókincs;
• strukturált mezők;
• alkalmazásprogramozási interfészek;
• szerepköralapú hozzáférés;
• rendszerek közötti adatcsere;
• állandó azonosítók;
• hosszú távú rendelkezésre állás;
• műszaki interoperabilitás.

6. lépés: Regisztrálja a DPP-t

A gazdasági szereplő regisztrálja a DPP-t az uniós nyilvántartásban.

A Bizottság két fő útvonalat kínál:

• biztonságos felhasználói felület; és
• egy alkalmazásprogramozási felület, vagy API.

A felhasználói felület alkalmas lehet manuális regisztrációhoz és alacsonyabb regisztrációs mennyiségekhez.

Egy API megfelelőbb lehet azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nagyszámú terméket, modellt, tételt vagy egyedileg azonosított tételt hoznak forgalomba az EU piacán.

A Nyilvántartás jelenleg egy éles környezetet és egy különálló tesztkörnyezetet is tartalmaz. A tesztkörnyezet lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy a regisztrációs munkafolyamatokat az élő adatok vagy a valós folyamatok befolyásolása nélkül vizsgálják meg.

7. lépés: Az egyedi regisztrációs azonosító lekérése

A sikeres regisztrációt követően a Nyilvántartó létrehoz egy egyedi regisztrációs azonosítót.

A Bizottság ezt az azonosítót URI-nak nevezi. Ebben az összefüggésben az URI-t a nyilvántartó generálja a regisztrációt követően, és az felhasználható az ellenőrzési folyamat során.

Importált áruk esetében a vámhatóságok ellenőrizhetik az azonosítót és a hozzá tartozó regisztrációs adatokat.

8. lépés: Az adathordozó felhelyezése vagy csatlakoztatása

Egy adathordozónak, például egy QR-kódnak, hozzáférést kell biztosítania a DPP-hez.

A végleges elhelyezési követelmények az alkalmazandó jogszabályoktól függenek. Az adathordozónak esetleg meg kell jelennie:

• a terméken;
• egy címkén;
• a csomagoláson;
• a kísérő dokumentációban;
• egynél több helyszínen.

Az alkalmazandó szabályok a következőkre vonatkozó követelményeket is meghatározhatnak:

• láthatóság;
• olvashatóság;
• megközelíthetőség;
• tartósság;
• minimális méret;
• kapcsolat kitartása;
• más jelölésekhez való közelség;
• digitális hozzáférhetőség.

9. lépés: Az útlevél megőrzése

A DPP megfelelőség nem ér véget a regisztráció után.

A felelős üzemeltetőnek esetleg gondoskodnia kell arról, hogy:

• az adatok továbbra is pontosak;
• elvégzik a szükséges frissítéseket;
• az útlevél továbbra is hozzáférhető marad;
• a linkek továbbra is működnek;
• az azonosítók továbbra is a megfelelő termékhez kapcsolódnak;
• a hozzáférési engedélyek továbbra is megfelelőek;
• az elavult iratokat helyesen kezelik;
• az információk a szükséges megőrzési időszak alatt elérhetőek maradnak;
• a terméktervezés vagy az anyagok változásai szükség esetén tükröződnek.

Milyen információkat tárol a nyilvántartás?

A nyilvántartás nem arra szolgál, hogy egyetlen adatbázisként működjön, amely az összes termékinformációt tartalmazza.

Az Európai Bizottság biztonságos adatbázisként írja le, amely a következőket tárolja:

• egyedi azonosítók;
• regisztrációs adatok;
• magas szintű metaadatok;
• egyéb, a vonatkozó jogszabályok által előírt információk.

A teljes DPP-információkat a gazdasági szereplő vagy a DPP szolgáltató tárolja.

Ez a megkülönböztetés lehetővé teszi az EU számára, hogy központi ellenőrző és indexelő rendszert tartson fenn anélkül, hogy minden részletes útlevélrekordot egyetlen központi adatbázisban kellene tárolni.

Az alkalmazandó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy egyéb uniós jogszabályok ennek ellenére előírhatják további információk regisztrációját bizonyos termékcsoportok esetében.

Mik azok a regisztrációs metaadatok?

A regisztrációs metaadatok strukturált információk, amelyek leírják a DPP-t, valamint annak a termékhez és a felelős üzemeltetőhöz való viszonyát.

A pontos mezők az alkalmazandó jogszabálytól függenek. Tartalmazhatnak olyan információkat, amelyek a következők azonosításához szükségesek:

• a termék;
• a termékazonosító;
• az útlevél;
• a felelős gazdasági szereplő;
• a vonatkozó árukód;
• a részletes útlevéladatok helye;
• az alkalmazandó termékkategória;
• a regisztrációs állapot;
• a regisztráció dátuma;
• változások a regisztrációban.

A vállalkozásoknak különbséget kell tenniük a következők között:

Útlevél tartalma, amely a DPP-n keresztül elérhető lényegi termékinformációkból áll.

Regisztrációs metaadatok, amely lehetővé teszi a Nyilvántartó és a hatóságok számára az útlevél azonosítását, megtalálását, érvényesítését és kezelését.

Szervezeti regisztráció és felhasználó-ellenőrzés

A DPP-k regisztrációja előtt a gazdasági szereplőnek regisztrálnia kell szervezetét a nyilvántartásba.

A Bizottság nyilvántartási erőforrásai a következőkre vonatkozó funkciókat és útmutatást tartalmaznak:

• szervezet regisztrációja;
• DPP-k regisztrálása;
• regisztrált adatvédelmi felügyelők (DPP-k) kezelése.

A megvalósítási keretrendszer a felhasználók ellenőrzésével és a hozzáférés-kezeléssel is foglalkozik.

Ez azért fontos, mert a Nyilvántartónak képesnek kell lennie megállapítani, hogy a felhasználó jogosult-e az adott szervezet nevében eljárni.

A vállalkozásoknak előre meg kell fontolniuk:

• melyik jogi személy fog regisztrálni;
• melyik személyzet fogja kezelni a számlát;
• ki regisztrálhatja vagy módosíthatja a DPP-ket;
• hogyan fogják szabályozni a hozzáférést;
• hogyan fogják kezelni a személyzeti változásokat;
• hogy külső szolgáltatók kapnak-e hozzáférést;
• hogyan dokumentálják a felelősségi köröket;
• aki megőrzi a regisztráció bizonyítékát.

Az Európai Bizottság közzétett egy erre a célra létrehozott dokumentumot DPP nyilvántartási oldal hozzáféréssel az élő nyilvántartáshoz, a tesztelési környezethez, a felhasználói útmutatóhoz és az ügyfélszolgálathoz.

Manuális regisztráció és API-integráció

A Nyilvántartás felhasználói felületen vagy API-n keresztül teszi lehetővé a regisztrációt.

Felhasználói felület

A manuális regisztráció a következőkre lehet alkalmas:

• kis termékportfóliók;
• kísérleti projektek;
• kis volumenű gyártók;
• kezdeti tesztelés;
• alkalmi regisztrációk;
• integrált termékinformációs rendszerrel nem rendelkező szervezetek.

A manuális regisztráció azonban nehézkessé válhat, ha egy vállalatnak:

• több ezer SKU;
• gyakori szezonális termékváltoztatások;
• egyéni útlevelek;
• több gyártási helyszín;
• nagy mennyiségű import;
• kiterjedt kötegelt szintű adatok;
• több jogi személy.

API regisztráció

Az API-integráció lehetővé teheti a gazdasági szereplők számára, hogy a nyilvántartást meglévő rendszerekkel csatlakoztassák, például:

• termékéletciklus-menedzsment rendszerek;
• vállalati erőforrás-tervező rendszerek;
• termékinformáció-kezelő rendszerek;
• megfelelőségi adatbázisok;
• törzsadat-platformok;
• beszállítói portálok;
• nyomonkövethetőségi rendszerek;
• DPP szolgáltatói platformok.

Az API-integráció csökkentheti az ismétlődő manuális munkát, de megbízható törzsadatokat, irányítást, validációt és hibakezelést igényel.

A pontatlan adatok benyújtásának automatizálása nem oldja meg a megfelelési problémákat. A vállalkozásoknak először megbízható adattulajdonlási és -ellenőrzési folyamatokat kell létrehozniuk.

Regisztráció igazolása

A nyilvántartási keretrendszer lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy biztonságos elektronikus dokumentum formájában kérjék a regisztráció igazolását.

A regisztráció igazolása hasznos lehet a következőkben:

• vállalkozások közötti tranzakciók;
• beszállítói minősítés;
• kiskereskedői beilleszkedés;
• piaci megfelelőségi ellenőrzések;
• vámdokumentáció;
• belső ellenőrzések;
• hatósági ellenőrzések;
• szerződéses megfelelés;
• ügyfél-átvilágítás.

A regisztráció igazolása nem feltétlenül bizonyítja, hogy a DPP-ben szereplő minden információ pontos, vagy hogy a termék megfelel az összes vonatkozó uniós jogszabálynak.

Ez igazolja, hogy a DPP-t a nyilvántartási folyamatnak megfelelően regisztrálták. A termék megfelelősége továbbra is az alapul szolgáló terméktől, dokumentációtól, adatoktól és megfelelőségértékeléstől függ.

Vámellenőrzések

A DPP nyilvántartás célja, hogy támogassa a vámhatóságok behozatalával kapcsolatos ellenőrzéseket.

A vámhatóságok a nyilvántartás segítségével elektronikusan ellenőrizhetik a következőket:

• egy importált termék regisztrált DPP-vel rendelkezik;
• a regisztráció érvényes;
• a vonatkozó egyedi azonosító jelen van;
• a szükséges árukódot megadták;
• az útlevél megtalálható.

A Bizottság kijelenti, hogy a regisztrációt követően az egyedi regisztrációs azonosító ellenőrizhető a vámnál.

Ezáltal a termékbesorolás és a vámadatok a DPP előkészítésének fontos részét képezik.

A gyártóknak és az importőröknek biztosítaniuk kell az alábbiak közötti összhangot:

• vámáru-nyilatkozatok;
• árukódok;
• termékazonosítók;
• kereskedelmi számlák;
• szállítási dokumentáció;
• DPP-nyilvántartások;
• Nyilvántartási beadványok.

Az ütköző azonosítók vagy besorolások késéseket, ellenőrzési hibákat vagy végrehajtási kérdéseket okozhatnak.

Piacfelügyelet

A nyilvántartás a piacfelügyeleti hatóságokat is támogatni fogja.

A hatóságok a regisztrált információkat a következőkre használhatják fel:

• azonosítsa a felelős gazdasági szereplőt;
• keresse meg a DPP-t;
• ellenőrizze a termék regisztrációját;
• tekintse át a jogilag előírt termékinformációkat;
• a nem megfelelő termékek kivizsgálása;
• összehasonlítani a piaci információkat a regisztrációs nyilvántartásokkal;
• támogatja az összehangolt végrehajtást.

A DPP nem helyettesíti a meglévő termékmegfelelőségi kötelezettségeket.

A termékek továbbra is a következőkre vonatkozó követelmények hatálya alá tartozhatnak:

• biztonsági értékelések;
• kockázatelemzések;
• műszaki dokumentáció;
• megfelelőségi nyilatkozatok;
• tesztelés;
• CE-jelölés;
• nyomonkövethetőség;
• figyelmeztetések;
• utasítás;
• felelős gazdasági szereplők;
• piacfelügyeleti együttműködés.

A DPP strukturált módszert biztosíthat ezen információk egy részéhez való hozzáférésre, de a vállalkozásoknak továbbra is be kell tartaniuk az alapul szolgáló termékjogszabályokat.

Nyilvános és korlátozott hozzáférésű információk

Nem minden DPP-felhasználó férhet hozzá feltétlenül ugyanahhoz az információhoz.

Különböző hozzáférési szintek vonatkozhatnak a következőkre:

• fogyasztók;
• kereskedelmi partnerek;
• javítók;
• újrahasznosítók;
• vámhatóságok;
• piacfelügyeleti hatóságok;
• más közjogi szervek.

Például a fogyasztóknak szóló információk tartalmazhatják a termék összetételét, a javítási vagy újrahasznosítási utasításokat, míg a hatóságok hozzáférhetnek olyan szabályozási információkhoz, amelyeket nem szánnak általános közzétételre.

Az alkalmazandó jogszabályok határozzák meg:

• mely információknak kell nyilvánosan hozzáférhetőnek lenniük;
• mely információk korlátozott hozzáférésűek;
• mely szerepkörök férhetnek hozzá a korlátozott adatokhoz;
• szükséges-e hitelesítés;
• hogyan kell kezelni a hozzáférési jogokat.

A vállalkozásoknak ezért kerülniük kell az olyan adatfeldolgozási (DPP) rendszerek kiépítését, amelyek feltételezik, hogy minden adatpont egyetlen nyilvános weboldalon jelenik meg.

A DPP szolgáltatók szerepe

A gazdasági szereplők maguk is tárolhatják és kezelhetik a DPP adatokat, vagy külső DPP szolgáltatót vehetnek igénybe.

A szolgáltató támogathatja a következőket:

• útlevél létrehozása;
• adattárhely;
• QR-kód generálása;
• azonosítókezelés;
• API-integráció;
• Nyilvántartási regisztráció;
• felhasználói hozzáférés-kezelés;
• adatérvényesítés;
• rendszerkarbantartás;
• hosszú távú rendelkezésre állás.

A technikai platform kiszervezése azonban nem hárítja át automatikusan a jogi felelősséget.

A vállalkozásoknak a következőket kell megállapítaniuk:

• ki a jogilag felelős a DPP-ért;
• ki regisztrálja azt;
• ki ellenőrzi az adatokat;
• hol tárolják az adatokat;
• mennyi ideig marad hozzáférhető;
• hogyan kerülnek átadásra az információk a szerződés megszűnése esetén;
• hogyan kezelik a rendszerhibákat;
• ki frissíti a terméknyilvántartást;
• ki kezeli a korrekciókat;
• ki őrzi meg az ellenőrzési bizonyítékokat;
• hogyan biztosított az adathordozhatóság.

A Bizottság indikatív ütemterve további, a DPP szolgáltatókra vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra hivatkozik. A vállalkozásoknak a hosszú távú szolgáltatói megállapodások véglegesítése előtt figyelemmel kell kísérniük ezeket a fejleményeket.

Harmonizált szabványok a DPP-hez

A műszaki interoperabilitás elengedhetetlen a DPP rendszerhez.

Az útlevélnek a következőkre kell alkalmasnak lennie:

• különböző termékcsoportok;
• különböző szoftverplatformok;
• különböző tagállamok;
• az ellátási lánc különböző résztvevői;
• vámrendszerek;
• szabályozó rendszerek;
• fogyasztói eszközök;
• javítási és újrahasznosítási környezetekben.

Az Európai Bizottság közzétett egy hivatalos oldalt a témában. harmonizált szabványok a digitális termékútlevélhez.

Az oldal a Bizottság (EU) 2026/1736 végrehajtási határozatát (2026. július 14.) tartalmazza az (EU) 2024/1781 rendelet támogatására kidolgozott harmonizált szabványokról.

A DPP szabványügyi keretrendszer a következő technikai területeket fedi le:

• egyedi azonosítók;
• adathordozók;
• interoperabilitás;
• alkalmazásprogramozási interfészek;
• adatcsere-protokollok;
• adattárolás.

A Bizottság indikatív ütemterve szerint 2026 júliusában elfogadtak egy hat DPP-szabványra vonatkozó végrehajtási határozatot, a fennmaradó két szabványra vonatkozó további végrehajtási határozat elfogadását pedig 2026 szeptemberére jelezték.

Miért fontos az interoperabilitás?

Egy DPP-nek többnek kell lennie, mint egy statikus weboldalnak, amelyet egyetlen beszállító hoz létre.

A rendszer célja, hogy lehetővé tegye az információk cseréjét és megértését a különböző platformok és felhasználók között.

Az interoperabilitás segít biztosítani, hogy:

• az azonosítók következetesen vannak strukturálva;
• A QR-kódok és más hordozók megbízhatóan értelmezhetők;
• az adatok rendszerek között mozoghatnak;
• a hatóságok lekérhetik a szükséges információkat;
• a javítók és az újrahasznosítók hozzáférhetnek a releváns adatokhoz;
• a vállalkozások nincsenek korlátozva az inkompatibilis, zárt rendszerekben;
• A termékadatok a termék teljes életciklusa alatt hasznosak maradnak.

Egy saját fejlesztésű DPP platform kifinomult felhasználói felületet kínálhat, de jelentős módosításokat igényelhet, ha nem támogatja az alkalmazandó EU-s szabványokat és műszaki architektúrát.

Mely termékekhez lesz szükség DPP-re?

A DPP-t fokozatosan fogják bevezetni.

Az Európai Bizottság két fő jogi utat azonosít.

Az ESPR keretében kiadott termékspecifikus felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

A Bizottság jelenlegi indikatív ütemterve a következőket tartalmazza:

• vas és acél;
• energiával kapcsolatos termékek;
• textíliák;
• gumiabroncsok;
• alumínium;
• bútor;
• matracok;
• IKT-termékek.

A Bizottság jelenleg a következőket jelzi:

• vas- és acéligény 2026-ban;
• textil-, gumiabroncs- és alumíniumtermékekre vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok 2027-ben;
• bútorok 2028-ban;
• matracok és bizonyos további követelmények 2029-ben.

Ezek a dátumok a termékspecifikus szabályok várható elfogadására vonatkoznak, nem feltétlenül arra a közvetlen dátumra, amikorra minden gazdasági szereplőnek meg kell felelnie.

A Bizottság kijelenti, hogy az ESPR felhatalmazáson alapuló jogi aktusainak elfogadását követően a gazdasági szereplők általában legalább 18 hónapos átmeneti időszakot kapnak.

DPP-követelmények más uniós jogszabályok értelmében

A digitális termékútleveleket külön jogszabály is előírhatja.

A Bizottság többek között a következő példákat sorolja fel:

• az akkumulátorokról szóló rendelet;
• a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló rendelet;
• a kritikus nyersanyagokról szóló törvény;
• Az EU játékbiztonsági jogszabályai;
• az építési termékekről szóló rendelet;
• a mosó- és tisztítószerekre és felületaktív anyagokra vonatkozó jogszabályok.

Az időbeli, terjedelmi és tartalmi követelményeket az alkalmazandó ágazatspecifikus jogszabályokból kell meghatározni.

Az akkumulátorok az első kötelező termékcsoport

Bizonyos akkumulátorok lesznek az első termékcsoportok, amelyek esetében a DPP kötelezővé válik.

Az Európai Bizottság 2027. február 18-át jelölte meg első végrehajtási határidőként bizonyos akkumulátor-kategóriák esetében, beleértve a következőket:

• elektromos járművek akkumulátorai;
• könnyű közlekedési eszközök akkumulátorai;
• bizonyos ipari akkumulátorok.

Ez a határidő nem ír elő egyetemes DPP-követelményt minden fogyasztási cikkre vonatkozóan.

A vállalkozásoknak nem szabad automatikusan alkalmazniuk az akkumulátorokra vonatkozó határidőt a textíliákra, bútorokra, játékokra vagy más termékkategóriákra.

Minden kategóriát a saját alkalmazandó jogi keretrendszere alapján kell értékelni.

Textil és ruházat

A textil ruházati cikkeket az ESPR kiemelt termékcsoportként azonosítja.

A Bizottság indikatív ütemterve a textilekre vonatkozó ágazatspecifikus DPP-követelmények elfogadását 2027 harmadik vagy negyedik negyedévében vetíti előre.

A végleges felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak többek között a következőket kell meghatároznia:

• a hatálya alá tartozó termékek;
• vonatkozó tarifális vagy termékbesorolások;
• alkalmazandó mentességek;
• útlevéladatokkal kapcsolatos követelmények;
• a szükséges azonosítási szint;
• adathordozó elhelyezése;
• hozzáférési jogok;
• adatmegőrzési követelmények;
• megvalósítási dátumok;
• átmeneti időszakok.

A Bizottság kijelenti, hogy a gazdasági szereplők legalább 18 hónapos átmeneti időszakkal rendelkeznek az ESPR felhatalmazáson alapuló jogi aktusainak elfogadását követően.

A textil-, ruházati, bőr- és lábbeliágazatban működő vállalkozások már most felkészülhetnek, de a várható követelményeket nem szabad véglegesként bemutatniuk, amíg a felhatalmazáson alapuló jogi aktust el nem fogadják.

Regisztrálni kell az önkéntes adatvédelmi tanácsadót?

Egy vállalkozás bevezethet önkéntes digitális termékinformációs rendszert, mielőtt kötelező DPP-követelmény lépne életbe.

Például egy vállalat önkéntesen használhat QR-kódokat a következők biztosítására:

• ápolási utasítások;
• lényeges információk;
• fenntarthatósági információk;
• javítási útmutató;
• újrahasznosítási utasítások;
• az ellátási lánc részletei;
• hitelesítési információk.

Az, hogy egy ilyen önkéntes rendszert regisztrálni lehet vagy kell-e, a nyilvántartási szabályoktól és attól függ, hogy az adott termék megfelel-e egy alkalmazandó jogi követelménynek.

Az a tény, hogy egy vállalat „digitális termékútlevélként” írja le rendszerét, nem feltétlenül teszi azt olyan digitális termékútlevéllé, amelyre kötelező érvényű uniós követelmény vonatkozik.

A vállalkozásoknak egyértelműen különbséget kell tenniük a következők között:

• önkéntes termékinformációs kezdeményezés;
• egy, a jövőbeli DPP-követelményekre való felkészülésként tervezett kísérleti projekt;
• az alkalmazandó uniós jogszabályok alapján létrehozott, jogilag kötelező adatvédelmi program.

Az önkéntes felkészülés értékes lehet, de a vállalkozásoknak kerülniük kell a megalapozatlan megfelelőségi állításokat.

A nyilvántartás nem tesz minden terméket azonnal az ESPR hatálya alá.

Az ESPR egy keretrendelet.

Ez hozza létre azt a jogi struktúrát, amelyen keresztül részletes ökotervezési és DPP-követelményeket lehet meghatározni az egyes termékcsoportok esetében.

A gyakorlati kötelezettségek közül sok csak a termékspecifikus felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása után keletkezik.

A Nyilvántartás működését ezért nem szabad úgy értelmezni, hogy:

• most már minden termékhez DPP szükséges;
• minden termékhez QR-kód szükséges;
• minden meglévő SKU-t regisztrálni kell;
• minden önkéntes termékoldalt rögzíteni kell a nyilvántartásban;
• ugyanazok az adatkövetelmények vonatkoznak minden ágazatra;
• ugyanaz a megfelelési dátum vonatkozik minden termékre.

A helyes elemzésnek mindig a vonatkozó termékjogszabályokkal kell kezdődnie.

Felkészülés a DPP-re: Gyakorlati lépések vállalkozások számára

Bár számos termékspecifikus követelmény még kidolgozás alatt áll, a vállalkozások gyakorlati előkészítő intézkedéseket tehetnek.

1. Térképezze fel a termékportfóliót

Készítsen egy strukturált listát az uniós piacon forgalomba hozott termékekről.

Tartalmazza:

• termék neve;
• Cikkszám;
• modellszám;
• termékkategória;
• anyagösszetétel;
• gyártási helyszín;
• szállító;
• vonatkozó uniós jogszabályok;
• vámbesorolás;
• meglévő azonosítók;
• meglévő megfelelőségi dokumentáció.

2. A valószínűsíthető prioritási kategóriák azonosítása

Hasonlítsa össze a portfóliót a Bizottság DPP ütemtervében meghatározott termékcsoportokkal.

A korai prioritású ágazatokban lévő termékek esetében korábbi előkészítésre lehet szükség.

3. Tekintse át a jelenlegi termékazonosítókat

Határozza meg, hogy mely azonosítókat használják jelenleg a következő helyen:

• modellszint;
• SKU szint;
• kötegelt szint;
• telekszint;
• egyedi tétel szinten.

Értékelje, hogy az azonosítók egyediek, állandóak és konzisztensek-e a rendszerek között.

4.QR-kód architektúrájának áttekintése

Ahol már használnak QR-kódokat, ott a következőket kell megállapítani:

• ki ellenőrzi a célállomást;
• hogy az URL állandó-e;
• frissíthetők-e a linkek;
• hogy az átirányítások szabályozottak-e;
• hogy minden egyes kód egyedileg kapcsolódik-e a megfelelő termékhez;
• hogy az adatok hozzáférhetőek maradhatnak-e a szállítói szerződés lejárta után;
• hogy a rendszer támogatja-e a strukturált és géppel olvasható információkat.

5. Végezzen el egy termék-adat hiányosság elemzést

Vizsgálja meg, hogy a vállalkozás megbízhatóan tud-e információkat szerezni a következőkről:

• anyagok;
• alkatrészek;
• anyagok;
• újrahasznosított tartalom;
• gyártási eredet;
• tartósság;
• javíthatóság;
• környezeti jellemzők;
• karbantartás;
• életvégi kezelés;
• megfelelőségi dokumentáció.

6. Beszállítók bevonása

Frissítse a beszállítói kérdőíveket és a műszaki dokumentációs követelményeket.

A beszállítóknak ellenőrizetlen fenntarthatósági nyilatkozatok helyett strukturált adatokat kell megadniuk.

A szerződéses rendelkezéseknek a következőkre kell kiterjedniük:

• adatok pontossága;
• frissítési kötelezettségek;
• bizonyíték;
• dokumentumok megőrzése;
• változásértesítés;
• ellenőrzési jogok;
• felelősség a helytelen információkért.

7. Adatkezelés létrehozása

Rendeljen tulajdonjogot minden adatmezőhöz.

Például:

• a szabályozási megfelelés a vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozhat;
• a minőségbiztosítás birtokolhat vizsgálati és ellenőrzési adatokat;
• a beszerzés birtokolhatja a beszállítói információkat;
• a fenntarthatóság birtokolhat környezeti adatokat;
• a termékfejlesztés saját anyagokkal és tervezési specifikációkkal rendelkezhet;
• Az IT-részleg saját integrációt és rendelkezésre állást kaphat;
• a jogi tulajdonú szerződéses irányítást is vállalhat.

8. Tesztelje a beállításjegyzék-környezetet

A Bizottság különálló DPP-nyilvántartás tesztelési környezetet biztosít.

A vállalkozások a következők megértésére használhatják:

• szervezeti regisztráció;
• számlakezelés;
• regisztrációs munkafolyamatok;
• DPP-kezelés;
• várható technikai folyamatok.

A tesztelést nem szabad összekeverni a kötelező élő regisztrációval.

9. Manuális és automatizált regisztrációs igények felmérése

Becsülje meg az útlevelek és regisztrációk valószínűsíthető számát.

Ez segít eldönteni, hogy a manuális regisztráció reális-e, vagy API-integrációra lesz szükség.

10. Gondosan vizsgálja meg a szolgáltatókat

Ne értékelje a szolgáltatókat kizárólag a vonzó QR-kódos oldalak létrehozásának képessége alapján.

Ellenőrizd, hogy támogatni tudják-e a következőket:

• EU-azonosítók;
• Regisztráció integráció;
• alkalmazandó szabványok;
• géppel olvasható adatok;
• szerepköralapú hozzáférés;
• adathordozhatóság;
• hosszú távú rendelkezésre állás;
• bizonyítékok és auditnaplók;
• áthelyezés egy másik szolgáltatóhoz.

11. Figyelemmel kíséri a hivatalos uniós fejleményeket

A Bizottság DPP ütemtervét kifejezetten indikatívnak írják le.

A vállalkozásoknak figyelemmel kell kísérniük:

• új felhatalmazáson alapuló jogi aktusok;
• végrehajtási jogi aktusok;
• szabványok;
• ágazati iránymutatás;
• Regisztrációs adatbázis frissítései;
• átmeneti időszakok;
• végső megfelelési határidők.

Gyakori DPP megfelelőségi hibák

A QR-kód kezelése teljes útlevélként

A QR-kód egy adathordozó, nem a teljes megfelelőségi rendszer.

Regisztráció jogi hatály megerősítése nélkül

A regisztrációnak a vonatkozó termékjogszabályokon kell alapulnia, nem pedig azon az általános feltételezésen, hogy minden termékre kiterjed.

Marketing állítások használata ellenőrzött adatok helyett

A DPP információinak megbízhatóaknak és bizonyítékokkal alátámasztottnak kell lenniük.

Feltételezve, hogy egyetlen útlevél-struktúra működik minden termék esetében

A különböző felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eltérő adat- és azonosítási szinteket írhatnak elő.

Termékmódosítások figyelmen kívül hagyása

Az anyagok, beszállítók, konstrukció vagy szabályozási státusz változásai szükségessé tehetik a DPP frissítését.

Teljes mértékben egy saját szolgáltatótól függ

A vállalkozásoknak továbbra is hozzáférniük kell adataikhoz, és fel kell készülniük a szolgáltató meghibásodására, megszüntetésére vagy migrációjára.

A vám- és szabályozási adatok összekapcsolásának sikertelensége

A termékazonosítóknak, az árukódoknak és a nyilvántartási információknak konzisztensnek kell lenniük.

Bizalmas információk nyilvánosságra hozatala mindenki számára

A DPP rendszerek a korlátlan nyilvános hozzáférés helyett differenciált hozzáférési jogokat igényelhetnek.

Várakozás a megfelelési dátumig

A megbízható ellátási lánc adatok gyűjtése és a rendszerek integrálása jelentős előkészületeket igényelhet.

Mit jelent a nyilvántartás elindítása a gyakorlatban?

A DPP nyilvántartás elindítása fontos működési mérföldkő, de körültekintően kell értelmezni.

Ez azt jelenti:

• az uniós szintű regisztrációs infrastruktúra működőképes;
• a szervezetek hozzáférhetnek az élő nyilvántartáshoz;
• tesztelési környezet áll rendelkezésre;
• a gazdasági szereplők elkezdhetik elsajátítani a regisztrációs folyamatot;
• a technikai és szervezési előkészületek előrehaladhatnak;
• Az EU a szakpolitikai tervezéstől a gyakorlati megvalósítás felé halad.

Ez nem azt jelenti, hogy:

• minden termékhez már szükséges egy DPP;
• minden QR-kódot regisztrálni kell;
• minden önkéntes DPP projekt azonnali regisztráció alá esik;
• minden termékcsoportra léteznek végleges szabályok;
• a vállalkozásoknak a vonatkozó jogszabályok ellenőrzése nélkül kellene regisztrálniuk a termékeiket.

Következtetés

A digitális termékútlevél az uniós termékszabályozás, a fenntarthatósági politika, a vámellenőrzés és a piacfelügyelet központi részévé válik.

A DPP nyilvántartás létrehozza az útlevelek azonosításához és ellenőrzéséhez szükséges közös uniós infrastruktúrát, miközben lehetővé teszi, hogy a részletes termékinformációk a gazdasági szereplők vagy szolgáltatók által kezelt decentralizált rendszerekben maradjanak.

A kötelező DPP-követelmény hatálya alá tartozó termékek esetében a nyilvántartásba vétel külön lépés lesz az útlevél létrehozásától és a QR-kód alkalmazásától. A DPP-t a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően regisztrálni kell, mielőtt a terméket forgalomba hoznák az EU piacán.

A nyilvántartás elindítása azonban nem hoz létre azonnali kötelezettséget minden termékre vonatkozóan.

A jogi követelmény fokozatosan alkalmazandó az ESPR keretében elfogadott termékspecifikus felhatalmazáson alapuló jogi aktusokon és más uniós jogszabályokon keresztül. A vállalkozásoknak ezért minden termékkategóriát külön kell értékelniük, és be kell tartaniuk az alkalmazandó hatályt, az adatkövetelményeket és a végrehajtási dátumot.

A gyártóknak, importőröknek és más gazdasági szereplőknek a jelenlegi időszakot a termékadatok javítására, az azonosítók felülvizsgálatára, a műszaki rendszerek értékelésére, a beszállítók bevonására és az uniós kibocsátásiegység-forgalmi környezet tesztelésére kell felhasználniuk. A korai felkészülés csökkentheti a későbbi végrehajtási nehézségeket, de a végső megfelelőségi döntéseknek továbbra is az alkalmazandó hivatalos uniós szabályokon kell alapulniuk.

Hivatalos EU-hivatkozások

1. Az (EU) 2024/1781 rendelet a fenntartható termékek ökotervezési követelményeinek megállapítására vonatkozó keretrendszer létrehozásáról
2. Bizottsági végrehajtási rendelet a digitális termékútlevél-nyilvántartásról
3. Európai Bizottság: Harmonizált szabványok a digitális termékútlevélhez
4. Európai Bizottság: Digitális termékútlevél áttekintése
5. Európai Bizottság: Digitális termékútlevél-nyilvántartás